210/9. A monogramos szelvény — Nyomok Pierrefort felé

Laurent kalauz a kék sapkáját igazgatva egy sárgás sürgönypapírt nyújtott át. „Monsieur Vaneau, a verneuil-i jegykezelő átküldte a megfigyeléseit. Azt állítja, a menekülő utas nem egyedül próbált átvágni a peronon. Volt vele valaki, aki az utolsó pillanatban visszalépett a gőzbe.”
Dr. Kroll ijedten igazította meg a pápaszemét. „Egy bűntárs! És nyilván ő hagyta ott azt a borzalmas szerkezetet, hogy mindannyiunkat a levegőbe repítsen! Ugye mondtam, hogy ez egy ördögi összeesküvés?”
„A pánik ritkán szervez ördögi dolgokat, doktor, legfeljebb rendkívül zajosan szalad” – válaszolta Vaneau szelíden, miközben átfutotta a sorokat. „A jegykezelő éles szeme szerint a menekülő úr kabátjából kiesett egy szelvény, amely a Pierrefort felé tartó csatlakozásra szólt. Ám a legérdekesebb nem az úti cél, hanem a papír hátuljára firkált monogram.”
A gombhiányos zubbonyú nyomozó szorosan megszorította a botját. „Egy monogram? Bűnözői álnév?”
„Inkább egy hangszerkészítő védjegye” – igazította ki Vaneau, majd a hegedűtokját szorongató fiatal nő felé fordult. „Kisasszony, a tokjának a sárgaréz pántjai kísértetiesen hasonlítanak a kalitka alatt ketyegő fogaskerekek ötvözetére. Tán a hegedűje is óraművel játszik?”
A nő szeme tágra nyílt a rémülettől, s hátrált egy lépést. „Én… én csak Pierrefort-ba viszem a hangszert a mesterhez!”
„Nincs ok az aggodalomra” – mondta Vaneau halk, megnyugtató hangon. „Pierrefort-ig még van időnk tisztázni, mitől hangosabb egy hegedűtok, mint maga a hegedű.”