210/10. A rézszerkezet titka — Végjáték Pierrefort peronján

Monsieur Vaneau lassan előhúzta zsebéből az antik ezüst zsebórát, halkan kipattintotta a fedelét, majd higgadtan a jelenlévőkre pillantott.
– Pontosan hat perc múlva Pierrefort állomásra érkezünk – mondta nyugodt, kimért hangján. – Addig is tisztázzuk a félreértést. A hegedűtokban nem hangszer lapul, hanem a verneuil-i peronon elhagyott rézszerkezet ikerpárja.
Dr. Kroll meglepetten igazította meg a pápaszemét. „De hát a sürgöny szerint a menekülő úr hagyta el a ketyegő szerkezetet!”
„Azt hitték, amit mutatni akartak önöknek” – mosolygott Vaneau. „A félrevezetés lényege a füstölgő kalitka körüli hűhó volt. Míg mindenki a veszélytől retgett, a valódi értéket képviselő óraművet a kisasszony hegedűtokjába rejtették. A papírra firkált monogram pedig nem bűnözői álnév, hanem a mester óraműves védjegye.”
Az utasok és a nyomozók észrevétlenül mind a folyosóra gyűltek. „És hogy ki állt a ravasz terv mögött?” – lépett közelebb Vaneau. „A tettes nem más, mint…”
A vonat ekkor hirtelen nagyot fékezett. A fém éles visítása megrázta a hálókocsit, a poharak megcsörrentek, s a szerelvény lassan begördült a kivilágított Pierrefort állomásra.
Az ajtók sziszegve kinyíltak. A helyi rendőrbiztos lépett be két egyenruhással, röviden körbenézett, majd határozottan a fiatal nőre mutatott.
– Letartóztatom Önt a törvény nevében, a műhelyből ellopott óraműves prototípus ügyében!
– …aki csupán hegedűművésznek adta ki magát – fejezte be Vaneau a mondatot, mintha a hatóság pontosan az ő végszavára várt volna.
A letartóztatottat elvezették, a feszültség elült. A peronról új utasok áramlottak fel. Egy szürke köpenyes, zaklatott úr sietett el mellettük, aki görcsösen szorongatott egy lepecsételt bádogdobozt, s riadtan pillantgatott hátra.
Vaneau elégedetten kattintotta be a zsebóráját, és némán követte tekintetével az újonnan érkezőt. Az ajtók bezáródtak, s a vonat robogott tovább a következő állomás felé.