210/8. Az árnyék nyomában — Beszédes jegykezelők emlékei

A helyi nyomozók, akiknek léptei olyan nehézkesen közeledtek, mint a reggeli köd a vasúti síneken, végre elérték Monsieur Vaneau-t. Arcukon a kérdőjel és a kapituláció furcsa ötvözete ült, mintha egy bonyolult matematikai feladatot próbálnának megoldani egy szakadt térkép segítségével.
„Nos, uraim, úgy látom, sikerült leküzdeniük a peron csábító mozdulatlanságát” – jegyezte meg Vaneau, anélkül, hogy felemelte volna a hangját, inkább csak egy mélyebb sóhajt engedve ki.
Az egyik nyomozó, akinek a zubbonyán egy gomb félig le volt szakadva, sóhajtott. „Monsieur Vaneau… az az úr… elment. És mi… mi még mindig a rézszerkezetet vizslatjuk, mintha az majd bevallana mindent, ami a szívén van.”
„A rézszerkezetnek megvan a maga története, de az úr története talán még érdekesebb” – válaszolta Vaneau. „Mi az, amit egy menekülő árnyék mond el, amit egy helyben maradó gyanúsított sosem?”
Dr. Kroll szeme felcsillant, mint egy kísérletezésre éhes tudósé. „Hogy bűnös! Hogy el akart rejtőzni! Vagy legalábbis, hogy valami rejtegetnivalója van! Az a mechanizmus… ez nem egyszerű óramű!” A fiatal nő hegedűtokkal a háta mögött bólintott, mint aki egyetért a doktor minden szavával, bár a legtöbbnek aligha értette a mélységét, sokkal inkább a lelkesedését.
„Gyakran” – helyeselt Vaneau, egy pillantást vetve a füstölgő szerkezetre, amely még mindig szorgalmasan ketyegett. „De ami még fontosabb: elmondja, hogy *mitől* menekül. Vajon a réz doboztól, vagy attól a ténytől, hogy a réz doboz *valahol* felbukkant? A kettő között apró, ám jelentős különbség húzódik, mint a mozdony füstje és a kéményseprő közt. Az egyik a haladás jele, a másik a tisztításé.”
A kalauz, Laurent, aki eddig csak szemöldökét ráncolta, most közelebb lépett. „De Monsieur Vaneau, az az úr… olyan furcsán viselkedett, mielőtt elájult. Aztán meg… mintha sosem látta volna a dobozt. És most ez a másik… eltűnik, mint a kámfor.”
„Valóban” – mondta Vaneau. „Néha a leggyorsabb menekülés a leglassabb felismerést hozza. Pontoise-ban talán egy kicsit világosabbá válik majd a kép. Azt hiszem, az árnyék úr nem vette figyelembe a jegykezelőket, akik Verneuil-ben éppoly éles szemmel figyelték a peront, mint mi a ketyegő szerkezetet. Valaki bizonyára látott valamit, ami minket a menekülés okához vezethet, ami a réz doboz rejtélyének kulcsa lehet.”