209/7. A sárgaréz titok megfejtése — Végjáték Chantelle peronján

Dr. Kroll megdermedt, amikor a hálókocsi folyosóján Laurent kalauz és a fiatal hegedűművész hölgy is megjelent, az utóbbi még mindig szorongatva a megbuherált vonóját. Monsieur Vaneau előhúzta ezüst zsebóráját, és felpattintotta a fedelét.
– Pontosan három perc múlva Chantelle állomásra érkezünk – mondta. – Addig is, tegyünk pontot a mechanikus papagáj rejtélyére.
– Ez a madár egy merő őrület! – méltatlankodott a doktor, de a hangja már bicsaklott.
– Valóban, de a módszer zseniális – felelte a detektív száraz mosollyal. – Mindenki azt hitte, a füstölgő kalitka egy egyszerű lopássorozat eszköze. A félrevezetés az volt, hogy a D.O.K. monogram Önt gyanúsította. Ám a betűk valójában a „Dispositif d’Orfèvrerie de Kroll” szabadalmat jelölték. A hiányzó rugó a vonóban lapult, s a papagáj a hegedű frekvenciájára reagálva nyitotta ki a hálókocsi titkos rekeszeit. Az elkövető, aki a madarat útnak indította, nem más, mint…
Hirtelen éles fékcsikorgás rázta meg a szerelvényt. Az asztalon lévő műszerek fémesen összecsörrentek, a vonat lassan megállt a ködös Chantelle peronja mellett.
Az ajtó kicsapódott, és a helyi nyomozók léptek be.
– Letartóztatom Önt a törvény nevében, az állami postakocsi-rablás terveinek orgazdasága ügyében, doktor úr!
– …mint aki az orgazda megbízásából utazott – fejezte be Vaneau úr, mintha a rendőrség pontosan tudta volna a dolgát.
Krollt elvezették. A peronról új utas lépett a kocsiba: egy férfi, aki görcsösen szorított magához egy gyanúsan nehéz, ketyegő kalapdobozt. Vaneau úr figyelte őt, miközben a vonat elindult.