209/6. A fogaskerekek vallomása — Rejtélyes látogatás a hálókocsiban

Monsieur Vaneau halk, kimért léptekkel indult meg a VIP hálókocsi folyosóján, míg Laurent kalauz a fiatal hölgyet kísérte vissza a biztonságot nyújtó fülkéjébe. A detektív a hetes számú ajtó előtt állt meg, majd három kimért koppantással jelzett.
– Ha a vacsoratálca az, hagyja a küszöbön! – szűrődött kis Dr. Oskar Kroll ingerült hangja odabentről. – Különben is, ki nem állhatom a hideg csirkét!
– Attól tartok, a menü ma este jóval nehezebben emészthető, doktor úr – felelte Vaneau úr, és szelíden beljebb tolta az ajtót.
A fülkében leírhatatlan zűrzavar uralkodott: az asztalt apró csipeszek, finom fogaskerekek és nyitott műszeres dobozok borították. A doktor egy nagytőfényes szemüveget viselt, és riadtan rántotta maga elé az egyik kockás kendőjét, hogy eltakarja az asztalon fekvő szerkezetet.
– Mit keres itt?! Ez magánterület! – horkant fel a férfi, szemeiben leplezetlen riadalommal.
– Csupán egy rövid eszmecserére jöttem a finommechanika szépségeiről – jegyezte meg higgadtan Vaneau úr, miközben végighordozta tekintetét a réz alkatrészeken. – A mechanikus papagáj éppen az imént adott ki egy papírfecnit. Egy D. O. K. monogrammal ellátott figyelmeztetést.
Dr. Kroll ujjai megremegtek a kabátgombjain.
– Nevetséges! A kezdőbetűk bármit jelenthetnek ezen a vonaton!
– Kétségkívül – bólintott a fődetektív száraz mosollyal. – De ritka az olyan kényelmes egybeesés, amikor a betűk ennyire pontosan illeszkednek egy fülke lakójára. Mire Belcastelbe érünk, kiderül, hogy Ön a kottát játssza hamisan, vagy a zárat próbálta kioldani.