209/2. A sárgaréz tollazat — Óraművek a VIP fülkében

– Laurent, legyen kedves, és mérsékelje a pánikot, mielőtt a füstjelzéssel akaratlanul is megváltoztatjuk a menetrendet – jegyezte meg Vaneau úr, miközben előhúzott egy finom selyem zsebkendőt, és óvatosan a ketyegő rézszerkezet fölé terítette.
– De Monsieur! Ez fel fog robbanni! – suttogta Laurent, hátrálva a folyosón, kezében egy üveg szódavízzel, amit a közeli büfékocsiból ragadott el.
– Egy igazi pokolgép ritkán ketyeg ilyen ütemes, tiszta hármas hangzatban – mutatott rá a detektív. – Ez inkább egy rendkívül bonyolult, rugós zenebona, amelynek a szelepeit vélhetően a kalitkában lévő madár mozgása szabályozza.
A fiatal nő zokogva roskadt az egyik plüssülésre.
– A nagybátyám azt mondta, ha a szerkezet elindul, már nincs visszaút. Tourville-ben kellene átadnom a küldöncnek, de ha a selyemszálak elszakadnak...
– Selyemszálak? – Vaneau szemöldöke lassan megemelkedett. – Nos, úgy tűnik, a saint-mireux-i szabotázs elkövetője nem csupán a vonat barometrikus egyensúlyát kedvelte, hanem a textilipart is. Laurent, kérem, ne öntse le szódával a kalitkát, a gőz és a nedves tollak kombinációja ritkán nyújt esztétikai élményt.
A detektív közelebb lépett a füstölgő kalitkához, és egyetlen határozott mozdulattal lerántotta a selyem hímzésű takarót. A zöld tollú papagáj nemcsak hogy nem mutatott életjeleket, de sárgaréz tollazata és az üvegszemei mögött felvillanó fogaskerekek elárulták: a madár maga is a mechanika mesterműve volt.
– Úgy látom, a zoológia határai tágulnak – mondta Vaneau szárazon.