209/1. A csörgő papagáj rejtélye — Tollas gyanúsítottak a VIP hálókocsiban

A Saint-Mireux állomást elhagyva az Intercontinental Express ismét felgyorsult, lágyan ringatva a VIP hálókocsi utasait Verneuil felé. Laurent, a kalauz, még mindig sápadtan törölgette a homlokát Dubois úr letartóztatása után, miközben gyanakvóan méregette az újonnan felszállt fiatal hölgyet. A nő egyik kezében a jól ismert hegedűtokot szorította, a másikban viszont egy kalitkát egyensúlyozott, amelyből ütemes, fémes csörgés hallatszott.
– Monsieur Vaneau – suttogta Laurent, közelebb hajolva a detektívhez –, ön szerint normális, ha egy papagáj úgy hangzik, mint egy rosszul összeszerelt gőzgép?
– A zoológia rendkívül rugalmas tudomány, Laurent – felelte Vaneau úr, miközben elegáns ujjhegyeit összeillesztette. – Bár kétségtelen, hogy a Darwin által leírt fajok ritkán igényelnek kenőolajat a túléléshez.
A fiatal nő ijedten húzta magához a kalitkát.
– Ez csak egy családi örökség – dadogta, miközben szemei tágra nyíltak a félelemtől. – A nagybátyám órásmester volt. Azt mondta, ez a madár vigyáz a legértékesebb kincsemre.
– Nos, a madár kétségkívül ébernek tűnik – jegyezte meg szárazon Vaneau, ahogy a zöld tollak alól hirtelen egy apró, fogaskerekes szerkezet villant ki.
A következő pillanatban a csörgés hirtelen éles, fémes kattanásba csapott át. A hegedűtok csatja magától kipattant, és a fedél felnyílt. A lány felsikoltott. A selyem bélésen nem egy finom hangszer feküdt, hanem egy nehéz, bonyolult sárgaréz szerkezet, amely most vészjóslóan ketyegni kezdett, miközben a papagáj kalitkájából finom füst szállt fel. A valódi hegedűnek nyoma veszett.