208/8. A selyemszál megfejtése — Saint-Mireux peronján

„A probléma nem az volt, hogy valami elromlott, hanem az, hogy valami túl *jól* sikerült” – folytatta Vaneau úr, miközben tekintetével a szürke köpenyes utasra terelődött. „A túlhevülés, a robbanás réme csupán egy jól megrendezett illúzió volt, ami elterelte a figyelmünket a valós célról: a szerkezet teljes leállításáról, anélkül, hogy nyoma maradna a beavatkozásnak.”
Vaneau úr lassan az ezüst zsebórájához nyúlt. Kinyitotta, és egy pillanatig nézte a járását. „Pontosan hét perc múlva Saint-Mireux állomásra érkezünk. Itt az ideje, hogy tisztázzuk a dolgokat.”
„Amit mi robbanásveszélynek hittünk, az valójában egy szabotázs volt, melynek célja a csend. A félrevezetés zseniális volt, hiszen ki ne ijedne meg egy ketyegő, forró szerkezettől? De a legapróbb részlet, a selyemszál maga, árulta el az igazságot. Egy olyan finom, mégis végzetes akadály, ami nem a pusztulást, hanem a némaságot szolgálta.” Vaneau úr a selyemszálra mutatott. „És honnan származik egy ilyen különleges szál? Emlékeznek a fekete kalapdobozra, amit az utazás elején annyira féltve őrzött, Monsieur? Azt állította, egy nemezkalapot rejt, de a valóságban, azt hiszem, valami sokkal hasznosabbat tárolt benne a céljaihoz. Valamit, amiből egy ilyen diszkrét szál származhatott.”
Ebben a pillanatban a vonat hirtelen megrándult, és éles fékezéssel lassítani kezdett. Poharak csörrentek, egy félbeharapott szendvics landolt a padlón. A szerelvény lassan, komótosan begördült Saint-Mireux állomásra.
Az ajtók nyíltak, és a peronról két, kissé riadt arcú helyi nyomozó lépett be, vezetőjükkel az élen. A vezető körbenézett, tekintete megállt a szürke köpenyes utason, aki hirtelen ijesztően sápadt lett. „Letartóztatom Önt a törvény nevében, a barometrikus szerkezet szabotázsának ügyében, Monsieur Armand Dubois!”
Vaneau úr bólintott. „…aki oly ügyesen használta fel a saját, korántsem nemezkalap tartalmú kalapdobozából származó selyemszálat, hogy elhallgattassa a szerkezetet, mielőtt az túl sokat mondhatott volna.”
Dubois urat, aki makacsul tagadta a vádakat, de a remegő kezéből kieső, apró, selyemmaradványokkal teli erszény sokat elárult, elvezették. Néhány utas leszállt, mások felszálltak, köztük egy fiatal hölgy, aki egy különösen nagyra nőtt, gyanúsan csörgő papagájjal a kezében lépett be. Vaneau úr nyugodtan figyelte, ahogy a vonat ajtajai becsukódtak, és a szerelvény a következő, ismeretlen állomás felé vette az irányt. Egy új rejtély első, apró jele már meg is érkezett.