208/7. A selyemszál üzenete — Beszédes fogaskerekek a négyes fülkében

A szürke köpenyes utas nyelt egyet, majd megpróbált némi méltóságot adni remegő hangjának.
„Ezt... ezt képtelenség! Ez a barometrikus szerkezet, ahogy említettem, generációk óta a családunk ereklyéje. Senki nem nyúlt hozzá rajtam kívül, és én biztosan nem fűztem selyemszálakat a mechanizmusába!”
Vaneau úr, mit sem törődve a kifakadással, a selyemszálat finoman megforgatta a csipeszben, és a lámpa fényénél tanulmányozta.
„Természetesen nem is gondoltam volna, uram, hogy Ön maga fűzi a szálakat a saját szerkezetébe. Azonban az is valószínűtlen, hogy ez a selyem csak úgy, a puszta véletlen műveként telepedett meg a fogaskerekek között. Ha nem Ön, akkor ki ismeri még a családja ereklyéjét annyira jól, hogy tudja, hová kell célozni egy ilyen finom, de végzetes akadállyal?”
Ebben a pillanatban Laurent, a kalauz, visszatért, lihegve, kezében egy üveg szódavízzel és egy kissé gyűrött, de tiszta kendővel.
„Szódavíz és kendő, monsieur Vaneau, ahogy parancsolta!” – mondta diadalmasan, mintha éppen egy lángoló épületből mentett volna ki egy komplett könyvtárat.
„Köszönöm, Laurent. Kiváló időzítés, mint mindig” – felelte Vaneau, elvéve a kendőt. „Látja, uram, ez a selyemszál nem csupán egy darab anyag. Ez egy üzenet. Egy üzenet arról, hogy valaki nem akarta, hogy ez a szerkezet működjön. De miért? És ami még fontosabb: miért éppen most?”
A fiatal hölgy, aki előbb a limonádéjával sietett a szerkezet segítségére, most összevonta a szemöldökét.
„De mi haszna van a szerkezet leállításának? Hiszen az előbb még a robbanástól féltünk! Most már nem kellene örülnünk, hogy nem robbant fel?”
Vaneau úr szelíden bólintott. „Pontosan. Ami elromlik, az könnyen gyanússá válik. Ami hibátlanul működik, az viszont... néha még gyanúsabb. A probléma az, hogy ez a selyemszál nem elrontotta, hanem *megállította* a szerkezetet. Valaki nem a pusztulást akarta, hanem a csendet.”