208/5. A barometrikus szerkezet — Gőzök és gyanújelek a négyes fülkében

„Óvatosan azzal a bottal, kérem! Rendkívül érzékeny mechanika!” – hördült fel a szürke köpenyes utas, miközben hátrált a fülke belsejébe.
„A fémeknek megvan az a kedvező tulajdonságuk, hogy ritkán kapnak hisztériás rohamot, uram” – felelte Vaneau, s beljebb tolta az ajtót, utat engedve a lábujjhegyen egyensúlyozó kalauznak. „Ellentétben a kalauzunkkal, aki máris a harmadik gombját veszíti el az izgalomtól.”
„Monsieur Vaneau, én csak... a szabályzat szerint...” – dadogta Laurent, miközben tágra nyílt szemmel meredt a letakart kalitkára.
A hegedűs hölgy a folyosóról, hangszerét pajzsként tartva suttogta: „Pokolgép! Mind meghalunk!”
A szürke köpenyes férfi bosszúsan rántotta le a nehéz posztót. A kalitkában egy bonyolult réz fogaskerekekből álló szerkezet lapult, melynek közepén üvegcsövekben sárgás folyadék buborékolt. Egy apró kalapács ütemesen vert egy rézharangot.
„Ez egy barometrikus mérő!” – magyarázta a tudós. „A gőzök sűrűségét méri. Ha a ketyegés leáll, a folyadék túlhevül és...”
A szerkezet megcsikordult. A kalapács megállt a levegőben.
„Ó, ne” – suttogta a férfi. „Megállt.”
Vaneau nyugodtan előhúzta ezüst zsebóráját, felpattintotta a fedelét, majd a társaságra nézett:
„Pontosan tizenkét perc múlva Salignac állomásra érkezünk. Javaslom, addig keressünk egy biztonságosabb módszert a hűtésre, mielőtt mindannyian a tudomány áldozatává válunk.”