208/4. A letakart kalitka titka — Tapogatózás a zárt ajtó mögött

Vaneau nem teketóriázott; elegáns, kimért léptekkel a négyes fülke ajtaja elé vonult, s ujjhegyeivel finoman, szinte ritmusra kopogtatott a faborításon. Laurent kalauz mögötte lábujjhegyen állva próbált átlátni a detektív válla felett, miközben a hegedűs hölgy – akit a folyosó félhomályában immár szinte teljesen eltakart a hangszerének monumentális tokja – visszatartott lélegzettel figyelte a fejleményeket.
A ketyegés az ajtó mögül egy pillanatra elhallgatott, majd még hangosabban indult újra, mint egy bosszús zsebóra, amit túl szorosra húztak. A zár kattant, s a tolóajtó résnyire nyílt. Egy szürke köpenyes, zilált hajú úriember feje bukkant fel a nyílásban.
„Igen? Mit óhajtanak? Nem kértem teát, sem ágyneműt!” – hadarta gyanakvóan, miközben tekintete azonnal a hölgy hegedűtokjára, majd Vaneau kifogástalanul szabott mellényére vándorolt.
„Csupán a fül fenséges játékának hódolunk, uram” – felelte Vaneau derűs nyugalommal. „A kalauz barátommal épp azon vitatkoztunk, vajon az Ön kabinjából kiszűrődő ritmus egy ritka, svájci fajtájú, mechanikus pacsirta éneke, vagy csupán egy makacs időzítő szerkezeté. A kisasszony itt a klasszikus zene oldaláról közelít a kérdéshez.”
A szürke köpenyes férfi arca megrándult. „Ez magánügy! Egy értékes tudományos kísérlet, semmi köze a vasúthoz!”
„A vasúthoz valóban nincs” – bólintott a detektív. „De a hálókocsi utasainak nyugalmához igen. Különösen, ha a kísérlet üteme gyanúsan emlékeztet egy olyan szerkezetre, amely nem a reggeli ébresztésért felelős. Laurent, ugye egyetért?”
„Teljes mértékben, Monsieur Vaneau” – hebegte a kalauz, miközben igyekezett hivatalosnak tűnni, de a sapkáját szorongató keze elárulta az izgalmát. „A szabályzat tiltja a... ketyegő tudományok szállítását.”
A szürke köpenyes utas gyorsan hátranézett a fülke belsejébe, ahol a nehéz, sötét posztóval letakart kalitka állt az asztalon, s alulról vékony, sárgás fény szűrődött ki belőle. „Ez nem robban! Ez csak... mér!” – sziszegte, majd megpróbálta behúzni az ajtót, de Vaneau sétabotjának ezüstözött fogantyúja már az ajtókeret és a lap közé csúszott.