207/5. A rézhenger végjátéka — Lantenay peronján

A szürke köpenyes utas elkeseredetten hátrált, Laurent kalauz azonban sziklaszilárdan állta útját.
– „Abszurdum” – ismételte Monsieur Vaneau, meleg, de átható hangon. – Pedig az a doboz, amelyet oly gondosan próbált eltüntetni, mindent elárul. Nem egyszerű „ketyegő holmi”, hanem egy zseniális álkulcs-mechanizmus. Pontosan az, ami a „kalapdobozos” incidensnél is előkerült, akkor egy angóramacska szőrébe rejtve. Számítottunk rá, hogy ismét előkerül.
– Nincs mechanizmus! – próbált ellenkezni a férfi, hangja remegett. – Mi köze mindennek a sonkához?
– A sonka – válaszolta Vaneau halvány mosollyal, miközben a sárgaréz hengert gondosan visszahelyezte zsebébe – csupán egy beszédes félrevezetés volt. Egy üres gesztus, hogy elterelje a figyelmet a dobozról. A sárgaréz henger, melyről azt hitte, észrevétlenül cserélte ki, nem volt más, mint a kulcs, ami a mechanizmust működteti. A szendvicstartóban elrejtett finom csipesz tökéletesen illett a henger reteszéhez. Az egész óramű pontosságával működött, akárcsak az ezüst zsebórám, mely jelezte, hogy az ön ideje Lantenay-ben lejárt.
Ekkor a vonat hirtelen rándult egyet, fékezésétől csörrentek a poharak. A szerelvény lassan, csikorogva gurult be Lantenay állomásra.
Alighogy megállt a vonat, az ajtók kinyíltak. A peronon már két férfi várakozott, sötét kabátjukon a helyi rendőrség jelvényével. A vezetőjük belépett a folyosóra, tekintete azonnal a szürke köpenyes férfire esett.
– Letartóztatom Önt a törvény nevében, Monsieur Dubois, a hálókocsi-zárak manipulálása és a vonat utasainak megkárosítása ügyében – mondta ridegen.
– És természetesen az álkulcs-mechanizmus jogtalan birtoklása miatt – tette hozzá Vaneau halk, befejező hangon. – A frappáns részlet pedig, amely elárulta a mechanizmus rendeltetését, nem más, mint az apró, alig látható bevésés a doboz alján: „Párizs–Isztambul Expressz”, nem pedig egy ártatlan ékszeres ládika.
Laurent kalauz fellélegzett, és a két nyomozó elvezette a tiltakozó Dubois urat. Az utasok egy része leszállt, mások felszálltak. Egy fiatal hölgy érkezett, kezében egy gyönyörű, antik hegedűtokkal, s tekintetében mintha máris egy új dallam csendült volna fel, amely talán egy új rejtély kezdetét jelzi. Vaneau csak figyelte, ahogy az ajtók becsukódtak, és a vonat elindult a következő, meg nem nevezett állomás felé.