207/3. A sárgaréz csipesz — Éjszakai puhatolózás Lantenay felé

A sárgaréz csipesz egyetlen határozott mozdulattal kiemelte a lakat kulcslyukából a finom fémreszeléket, majd a tölgyfa doboz fedele halkan felpattant. A sötét szemüveges hölgy arca elfehéredett, miközben Laurent kalauz riadtan kapaszkodott meg az ajtófélfában.
– Lám csak – jegyezte meg Monsieur Vaneau, miközben megnézte a doboz belsejét. – A szendvicstartók felettébb ritkán alkalmaznak finommechanikai álkulcsot a saját füstölt sonkájuk kiszabadítására. Kivéve persze, ha a csemege valójában a szomszédos fülke zsebéből származó apró sárgaréz henger.
– Ez puszta félreértés! – mentegetőzött a hölgy remegő hangon, miközben elkeseredetten próbálta beljebb tolni a szerkezetet az ülés alá. – Én csak egy felbérelt futár vagyok! Nem tudtam, mi van a dobozban!
– A futárok álcája általában kevésbé zajos, Madame – válaszolta Vaneau száraz mosollyal. – És legfőképpen ritkábban vakargatja a saját lakatját. Laurent, kérem, maradjon a fülke előtt. Úgy vélem, a megrendelő nem fogja sokáig bírni türelemmel a kísérlet kudarca után.
Laurent bizonytalanul bólintott, s a folyosó sötétje felé pillantott. A vonat közben éles füttyel robogott tovább a Lantenay felé vezető kanyargós síneken.