205/4. A hiányzó kulcs rejtélye — Éjszakai suhanás Lunéville felé

– Ha valóban rézérmék csörögnek odabent, miért lakatolta le a nagybátyja a táskát anélkül, hogy a kulcsot átadta volna? – töprengett Laurent kalauz, miközben még mindig némi gyanakvással méregette a súlyos bőrtáskát.
– A nagybátyám meglehetősen feledékeny öregúr – felelte a szürke köpenyes utas, miközben elpirulva kotorászott a zsebeiben. – Azt állította, a kulcsot a kabátomban hagyta, de én csak ezt az apró, lapos fémlemezt találtam.
Monsieur Émile Vaneau száraz elégedettséggel simította meg ősz bajszát.
– Egy vérbeli gyűjtő ritkán bízza a véletlenre az értékeit, kedves uraim. Laurent, ha közelebb lép, láthatja: a lakat alsó részén apró számjegyek sorakoznak. Ez egy háromtárcsás kombinációs zárszerkezet. A kulcslyuk csupán megtévesztésül szolgál a kíváncsi szemek ellen.
A szürke köpenyes férfi szeme tágra nyílt.
– Kombinációs zár? De hiszen én egyetlen számot sem tudok!
– A számkód ott díszeleg a levélpapír margóján, amelyet az előbb húzott elő – mutatott rá Vaneau a kilógó iratra. – 4-8-2. A gyűjtők előszeretettel használják a leltári lajstromuk dátumát kódként.
– Zseniális, Monsieur Vaneau! – hűledezett Laurent. – Akkor kinyithatjuk?
– Lassan a testtel – intette nyugalomra őket a fődetektív. – A riadalom ugyan elült, de a táska súlya alapján nem csupán érmék pihennek a bársony bélés alatt.