204/4. A rejtett fiola — Éjszakai vizsgálat Oiseval felé

– A csördülés felettébb ritka egy szokványos gáton belüli szerkezetnél – jegyezte meg Monsieur Vaneau, miközben két ujjával finoman megemelte a rézhenger beszorult peremét. – Kivéve persze, ha a fogaskerekek közé nem illő tárgyat tuszkoltak.
– Ne merészelje hozzáérinteni a kezét! – kiáltott rá a fekete kalapos úr, s hátrafelé lépve szinte nekipréselődött a hatos fülke falának. – Az egy bizalmas mérnöki prototípus! Ha megsérül, a cégem eljárást indít Ön ellen!
Laurent kalauz közelebb lépett, s a zseblámpa fényében felcsillant egy apró, átlátszó üvegfiola, amely a rézhenger üregéből bukkant elő a felpattant rugó mögül.
– Ez nem úgy néz ki, mint egy alkatrész – mormolta a kalauz, miközben megrökönyödve nézte a finom folyadékkal teli fiolát. – Inkább úgy, mint… nos, valami, amit nem szokás kalapdobozban szállítani.
– Különösen nem meleg pecsétviasz alatt – tette hozzá Vaneau derűs nyugalommal. A szomszédos ajtóban álló, sötétkék kabátos utas rémülten hátrált egy lépést.
– Uraim, kérem, ne csináljanak jelenetet! – méltatlankodott a fekete kalapos férfi, miközben homlokáról egy zsebkendővel törölte az izzadságot. – Ez egy teljesen törvényes vegyipari minta!
– A törvényes dolgok ritkán igénylik a sötétedés utáni gyorscsomagolást – válaszolt szárazon az ősz detektív.
Émile Vaneau ekkor lassan benyúlt a mellényzsebébe, s előhúzta a régi ezüst zsebóráját. Egyetlen kattanással kinyitotta a fedelét, s egy másodpercre megfontoltan tanulmányozta a mutatók járását.
– Pontosan nyolc perc múlva Oiseval állomásra érkezünk – mondta halkan, majd visszatette az órát a helyére. – És úgy vélem, a helyi rendőrbiztos nagyszerű szakértője a fel nem jegyzett vegyipari mintáknak.