200/8. A kattogó prototípus — Végállomás Chantraine előtt

– Ha megenged egy észrevételt, a sziszegés ritkán jelent jót, hacsak nem egy elegáns teáskannából származik – jegyezte meg Monsieur Vaneau, majd lassan benyúlt a mellényzsebébe, és elővette ódon ezüst zsebóráját. Egy pillanatra rátekintett, majd halkan pattintotta vissza a fedelét. – Pontosan négy perc múlva Chantraine állomásra érkezünk.
– Hogy gondolhat most az időre?! – kiáltott fel Laurent, a kalauz, hátát a VIP-kocsi falának préselve. – Ez a táska fel fog robbanni!
– Aligha – mosolygott Vaneau higgadtan. – Ami ott kattog és sziszeg, az nem más, mint a saint-mireux-i óráscéh felhúzható, gőznyomással működő nyomdai időzítője. A jóemberünk nem egy kétségbeesett amatőr, hanem a fekete kalapos úr cinkosa. Amíg mi az előző fülkében a felkínált tervrajzokkal voltunk elfoglalva, ő a valódi prototípust rejtette a táskájába. A sziszegés csupán azt jelzi, hogy a biztonsági szelepet elfelejtette meghúzni.
A szürke köpenyes férfi arca rándult egyet.
– Ez képtelenség! Én csak egy egyszerű utazó vagyok...
– Ön a feketepiac futára, és a táska alján lévő rézcsat árulta el, melyen ott díszeleg a...
A mondatot éles csikorgás vágta ketté. Az Intercontinental Express nagyot zökkent, a folyosón csörrentek a lámpaburák, ahogy a szerelvény lassan beállt Chantraine gőzben úszó peronjára. Az ajtó sziszegve nyílt ki, s két egyenruhás helyi nyomozó lépett a VIP-kocsi szőnyegére.
– Letartóztatom Önt a saint-mireux-i óráscéh vagyonának eltulajdonítása ügyében! – lépett előre a rendőrtiszt, és a szürke köpenyes férfi csuklójára kattintotta a bilincset.
– ...díszeleg a céh titkos pecsétje – fejezte be Vaneau szelíden, mintha mi sem történt volna.
A letartóztatottat elvezették, a feszültség lassan elült. Laurent megkönnyebbülten törölte meg a homlokát, miközben az új utasok lépteinek zaja hallatszott a lépcső felől. Egy magas úr szállt fel, aki egyetlen, feltűnően nehéz, lepecsételt fadobozt egyensúlyozott a karján.
Monsieur Vaneau csendes derűvel figyelte az új jövevényt, miközben a szerelvény lassan kifördült Chantraine-ből, és megkezdte útját Beauregard felé.