200/5. A szürke vászontekercs — Rejtett mechanika Elberen előtt

A fekete kalapos úr sűrű verejtékcseppeket törölt le a homlokáról, miközben a bőrönd dupla alja halkan megreccsent a nyomás alatt.
– Ön téved, uram! Ez nem zár, ez csupán… egy családi örökség finommechanikai alkatrésze! – dadogta szaggatottan.
Dr. Kroll ijedten lépett egyet hátra, s a fülke ajtófélfájába kapaszkodott.
– Istenem, hát mégis egy robbanószerkezet?! – kiáltotta szorongva a doktor.
– Egy robbanószerkezet túlságosan zajos és elviselhetetlenül modortalan lenne egy ilyen előkelő vonaton – jegyezte meg Monsieur Vaneau derűs nyugalommal, miközben lassan elővette régi ezüst zsebóráját. Egyetlen halk kattanással kinyitta a fedelét, majd csendesen végigmérte a számlapot. – Pontosan nyolc perc múlva Saint-Mireux állomásra érkezünk.
– Saint-Mireux? De hát Elberen felé tartunk! – nézett rá értetlenül a hegedűtokos fiatal nő.
– Valóban – bólintott Vaneau. – De a váltók néha sokkal figyelmesebbek, mint az Önök által felbérelt futárok. A vászontekercsben ugyanis nem bomba rejtőzik, hanem a vasúti jelzőrendszer ellopott tervrajzai. A rézóra késleltetője pedig nem kinyitja a táskát, hanem végleg lezárja, amint a szerelvény átlépi a határon kijelölt sebességet.
A fekete kalapos úr sápadtan roskadt le a plüssülésre, miközben a kerekek ütemes kattogása érezhetően lassulni kezdett.