200/4. A négyes fülke rejteke — Feszült percek Elberen felé

– Ha a megfigyelésem nem csálé – jegyezte meg Monsieur Vaneau, miközben simára igazította zakója hajtókáját –, a négyes fülke ajtaja pontosan három hüvelyknyire nyitva van. Ez meglehetősen szokatlan egy olyan helyiségtől, amelyet a kalauz állítása szerint gondosan kulcsra zártak.
Dr. Kroll óvatosan követte a nyugalmazott fődetektívet a VIP-kocsi selyemszőnyegén, miközben a zaklatott fiatal utas feszülten szorongatta a karját.
– De hát ki lenne bent? És miért hagyna olajnyomot maga után? – suttogta a doktor idegesen.
– Az olaj, kedves doktorom, a mechanika ópiuma. A türelmetlen ember pedig hajlamos túl bőkezűen bánni vele – válaszolta Vaneau csendes derűvel, majd egyetlen finom, határozott mozdulattal beljebb tolta a fülkeajtót.
A félhomályos fülkében egy fekete kalapos úr görnyedt a felső csomagtartó felett. Két kézzel kapkodva próbált visszatuszkolni egy fémesen csillogó, szürke vászontekercset egy vaskos bőrönd dupla aljába. A váratlan nyitásra elakadt a lélegzete, s a kalapja mélyen a szemébe csúszott.
– Ez magánterület! – hördült fel a férfi, miközben pironkodva próbált eléállni a csomagnak. – Mit keresnek itt?
– Csupán a ritmuszavar okát kutatjuk – felelte Vaneau száraz eleganciával. – A rézóra ugyanis, amit a társunknak adott, nem az időt mutatja, hanem egy zárszerkezetet késleltet. És úgy vélem, az Ön bőröndje éppen akkor pattanna nyitva, amikor a szerelvény befut Elberenbe.