199/2. A meggyesszörp titka — Pánik a bársonydoboz körül

– Ez vér! Megmérgeztek! – visította a zaklatott utas, miközben próbálta eltartani magától a csuklójához rögzített bársonydobozt. – Vagy sav! Egy kémiai csapda!
Dr. Oskar Kroll óvatosan hátrahúzódott a kárpitozott ülésen, és az ingujjával takarta el az orrát.
– Emberi vagy kémiai eredetű? – kérdezte szaggatottan Kroll. – Ha a hercegi pecsétgyűrű savban ázik, a diplomáciai kapcsolatok perceken belül felbomlanak!
Monsieur Vaneau elővette hófehér zsebkendőjét, óvatosan megérintette a doboz sarkából csöpögő vörös folyadékot, majd a szagolgatás helyett egyszerűen a fény felé tartotta a textil szélét.
– Nyugodjanak meg, uraim. Ez sem nem vér, sem nem sav – jegyezte meg higgadtan Vaneau. – Csupán jóféle meggyesszörp és egy kevés sűrű sellak keveréke.
– Szörp? – bámult rá Kroll döbbenten. – Egy hercegi ereklyét meggyesszörpben tartanak?
– Természetesen nem – mosolyodott el a fődetektív. – Ez a bársonydoboz sosem látott pecsétgyűrűt. A mechanikus szerkezet csapdája aktiválódott, amikor a kulcsot szándékosan belefeszítették.
A zaklatott utas szemei kikerekedtek, csuklóján feszülten megcsörrent a nehéz lánc.
– Maga... maga azt állítja, hogy én szándékosan...?
Monsieur Vaneau elővette régi ezüst zsebóráját, halkan kattanva kinyitotta, majd megtekintette a számlapot.
– Pontosan tíz perc múlva Valencon állomásra érkezünk – mondta csendesen. – És addigra az is kiderül, ki fizetett önnek azért, hogy egy üres, szörppel töltött dobozzal vonja el a figyelmünket.