198/5. A meglazult fogaskerék — Kérdések Auberoche előtt

A fekete kalapos úr torkán akadt a szó, miközben gyanakodva pislogott a folyosó végén reszkető kalauzra. Laurent, a VIP-kocsi felügyelője, sápadtan markolta meg a falon lévő sárgaréz kapaszkodót, mintha a vonat nem a síneken, hanem egy kötélen egyensúlyozna.
– Csomagcsere? – dadogta a kalauz, hangjában leplezetlen rémülettel. – De Monsieur Vaneau, én magam ellenőriztem minden egyes poggyászt Bellevigne-ben!
– Az ön ébersége, Laurent, közismerten legendás – jegyezte meg a detektív szárazon –, különösen, ha egy gáláns utas zsebéből kibukkanó borravalót kell szemmel tartania. Ám a tények olykor makacsabbak az ön hivatástudatánál.
– Ez abszurd vád! – hördült fel a fekete kalapos úr, miközben Dr. Oskar Kroll határozottan elállta a menekülés útját a folyosó szűk kanyarjában. – Semmi közöm a horgonyos kitűzőhöz, sem a Saint-Mireux-i klubhoz!
– Valóban? – Monsieur Vaneau mutatóujjával finoman megkocogtatta a vasálarc homlokán lévő apró, horgony alakú mélyedést. – Akkor bizonyára puszta véletlen, hogy a zakója hajtókájából épp most hullott a szőnyegre egy pontosan ekkora rézdarabka.
A fiatal nő ijedten szorította magához a hegedűtokot, ahogy a fém nehéz koppanással landolt a padlón. A fekete kalapos úr arca hirtelen hamuszürkévé vált, miközben a vonat kerekeinek kattogása vészjóslóan felhangosodott a sötétedő völgyben.