198/4. A hiányzó rézkitűző — Vizsgálat a robogó expresszen

A fekete kalapos úr hirtelen a fejéhez kapott, és reszkető ujjakkal tapogatta végig a kalapja karimáját.
– Rézkitűző? Ez nevetséges! – hördült fel, miközben gyanakodva méregette a detektívet. – Nekem sosem volt olyanom!
– Különös – jegyezte meg Monsieur Vaneau, miközben zsebkendőjével finoman arrébb tolta a vasálarc egyik fogaskerekét, mire az halkan kattant egyet. – Ugyanis a hegedűtok bélésében épp egy apró, horgony mintájú rézkitűző akadt meg. Pontosan olyan, amilyet a Saint-Mireux-i vasúti klub tagjai viselnek. Ön nem tagja a klubnak, Monsieur?
– Én... én csak egyszerű utazó vagyok! – dadogta a férfi, miközben Dr. Oskar Kroll feszülten közelebb lépett.
– Egy utazó, aki túl sokat tud a zárakról, és túl keveset a hegedűkről – vetette közbe a doktor, bár a hangja még mindig remegett az izgalomtól. – Monsieur Vaneau, nézze, a fogaskerék balra fordult!
– Valóban – bólintott a detektív. A fiatal nő ijedten szorította magához a hangszer üres tokját.
– Én csak a hegedűmet akartam – suttogta a nő. – Nem tudtam, hogy ez a fémszörnyeteg van benne!
Monsieur Vaneau ekkor lassan a mellényzsebébe nyúlt, és előhúzta régi ezüst zsebóráját. Kinyitotta a fedelét, egy pillanatig némán nézte, majd nyugodtan megszólalt:
– Pontosan tizenkét perc múlva Auberoche állomásra érkezünk. Addigra a fekete kalapos úr bizonyára emlékezni fog a hiányzó kitűzőjére, és arra is, ki bízta meg a csomagok kicserélésével.