198/3. A titkos zárszerkezet — Kérdések a robogó vagonban

Monsieur Vaneau elővette finom szövésű zsebkendőjét, és óvatosan megérintette a vasálarc állánál elhelyezkedő apró, finomművű fogaskereket.
– Ugye tudja, Monsieur, hogy ez a szerkezet nem kínzásra való? – fordult lassan a fekete kalapos úr felé, aki fojtott levegővétellel hátrált egy lépést a fülkeajtóban. – Ez a maszk sokkal inkább egy zárszerkezet kulcsa. Egy meglehetősen bonyolult széfhez.
– Én... én semmit sem tudok semmiféle széfről! – dadogta a kalapos férfi, miközben gőgösnek szánt tartása pillanatok alatt omlott össze. – Csupán műgyűjtő vagyok!
– Egy műgyűjtő, aki reszket egy darab ócskavastól? – vetette közbe Dr. Oskar Kroll, bár a saját hangja is érezhetően elcsuklott a feszültségtől. – Monsieur Vaneau, megesküdnék rá, hogy a fogaskerekek az előbb maguktól elmozdultak!
– A vonatok vibrációja csodákra képes, Doctor – jegyezte meg Vaneau száraz eleganciával. – De a bűntudat még nagyobb csodákra. Kisasszony, mondja csak, a váróteremben kivel cserélt eszmecserét, mielőtt felkapta a tokot?
A fiatal nő remegő ujjal mutatott a kalapos férfi irányába.
– Ő... ő ült a szomszédos padon. Egy barna papíros csomagot nyomott a kabátja alá, amikor meghallottuk a mozdony füttyét!
– Hazugság! – csattant fel a fekete kalapos úr, de tekintete árulkodóan a VIP-folyosó szőnyegére tapadt. – A hölgy rosszul látott a sűrű ködben!
– A köd Saint-Mireux-ben valóban sűrű volt – bólintott Vaneau közelebb lépve –, ám az Ön kalapjáról hiányzik a rézkitűző. Ugye nem ejtette be a hegedűtokba?