197/6. A nehéz bőrtáska — Leleplezés Saint-Mireux peronján

– Ez csupán... magángyűjtemény – dadogta a fekete kalapos úr, miközben kétségbeesetten próbálta elrejteni a sárga agyagfoltokat a cipőjén.
– Magángyűjtemény, amelynek súlya alatt a vagon tengelye is megadja magát – jegyezte meg Dr. Kroll epésen, az ajtófélfának dőlve.
Monsieur Vaneau ekkor lassan elővette régi ezüst zsebóráját. Kinyitotta, egy pillanatig nézte a mutatókat, majd halkan megszólalt:
– Pontosan három perc múlva Saint-Mireux állomásra érkezünk. Ideje véget vetni ennek a súlycsoportok közötti harcnak. Mindannyian azt hitték, hogy a táska aranyat vagy egyszerű csempészárut rejt, a cipőre tapadt agyag pedig illegális ásatásra utal. Ez volt a félrevezetés. A valóságban a sár az öntőformákhoz használt speciális agyag, a táskában pedig a saint-mireux-i pénzverde bronz kliséi vannak. Az apró részlet, ami elárulta, a fémek jellegzetes rezonanciája volt a kanyarban. Így a tettes...
A vonat ekkor hirtelen hatalmasat fékezett. Poharak csörrentek az étkezőkocsiban, a hálókocsi utasai megkapaszkodtak a falakban, ahogy a szerelvény csikorogva begördült a párás állomásra.
Az ajtók kinyíltak. Két helyi nyomozó lépett be a VIP-folyosóra, élükön a főfelügyelővel, aki határozottan a fekete kalapos úrhoz lépett:
– Letartóztatom Önt a törvény nevében, az állami pénzverdei sablonok ellopása ügyében.
– ...nem más, mint a kohásznak álcázott tolvaj – fejezte be Vaneau a mondatát, mintha a rendőrség pontosan tudta volna, kiért érkezett.
A férfit elvezették. A peronról egy fiatal nő szállt fel a vagonba, kezében egy hegedűtokkal, ami láthatóan szokatlan súllyal húzta le a vállát. Vaneau száraz mosollyal figyelte az új jövevényt, miközben az expressz komótosan nekilendült a következő állomás felé.