195/3. A mecheleni zenedoboz — Leleplezés Lignières állomáson

Monsieur Vaneau elővette a zsebéből a régi, ezüst zsebóráját. Egyetlen halk kattanással kinyitotta, egy pillanatig merőn nézte a számlapot, majd visszacsúsztatta a mellényzsebébe.
– Pontosan négy perc múlva Lignières állomásra érkezünk – mondta teljesen kiegyensúlyozott hangon. – És ott a helyi hatóságok rendkívül hálásak lesznek önnek a mecheleni zenedoboz eredeti szerkezetéért.
A zaklatott új utas hátralépett egy lépést, szemei idegesen cikáztak.
– Maga megőrült! Semmi közöm semmiféle zenedobozhoz!
– A fahéj illata valóban kellemes, ám a kámfor és a reszelt sárgaréz szagát nem tünteti el – magyarázta Vaneau elegáns kézmozdulattal. – Ön Bellevigne elhagyása után cserélte ki a mechanikát, a sétapálca üreges szárát pedig a finommechanikai présszerszámok elrejtésére használta. A sántítás csupán ügyetlen színjáték volt, nehogy a nehéz pálca fémhangot adjon a lépteinél.
Laurent kalauz elámultan pislogott. A gyanúsított szárajsága azonnal szertefoszlott, és a kabátja zsebébe nyúlt, ám ekkor…
A vonat hirtelen nagyot fékezett. A csikorgó kerekek hangjára a VIP-kocsi fali lámpái megremegettek, a szomszédos fülkékben pedig csörrenve koccantak a kristálypoharak. Az Intercontinental Express lassítva begördült Lignières világos peronja mellé.
Az automatikus tolóajtók sziszegve kinyíltak, és két egyenruhás nyomozó lépett a folyosóra. A vezetőjük határozott léptekkel a hatos fülke elé sétált.
– Letartóztatom Önt a törvény nevében, a mecheleni zenedoboz elleni csalás és hamisítás ügyében! – harsanta a tiszt.
– …amelyet végső soron egy meglepően rosszul adagolt fűszerillattal próbált elfedni – fejezte be Vaneau nyugodtan a félbeszakadt mondatát.
A megdöbbent hamisítót gyorsan elvezették. A peronon várakozó utasok közül egy fiatalember lépett a VIP-kocsiba, kezében egy gyanúsan könnyű, pecsétviaszos fémkazettával. Vaneau csendesen követte a tekintetével. Az ajtók bezáródtak, és a szerelvény újra kigördült az éjszakába.