194/8. A csantaloupi peron — Kattogó bilincsek a hármas fülkében

A fékek csikorgása elhalt, és az Intercontinental Express zökkenőmentesen állt meg a csantaloupi állomás épülete előtt. A peronon már két határozott léptű helyi nyomozó várakozott, mintha pontosan tudták volna, melyik vagon ajtaja fog kinyílni.
– Ugye nem gondolta komolyan, hogy a sárgaréz por csupán véletlen díszítés a hajtókáján? – kérdezte Émile Vaneau végtelenül szelíden, miközben elcsomagolta ezüst zsebóráját. – A finom reszelő nyomai sajnos rendkívül ragaszkodóak.
Laurent kalauz sietve húzta félre a hármas fülke ajtaját. A peronról fellépő nyomozó tisztelegve bólintott az ősz detektív felé, majd határozott mozdulattal a barna öltönyös férfi csuklójára kattintotta a acélbilincset.
– Letartóztatom Önt a törvény nevében, hamisítás és zárfeltörés kísérlete miatt – jelentette ki a tiszt, miközben felsegítette a tehetetlenül tiltakozó utast.
– Ahogy sejtettem – tette hozzá Vaneau a távozó csoport után pillantva. – A csel kifinomult volt, de a fémszemcsék sajnos nem ismerik a jó modort.
A zaklatott új utas mély megkönnyebbüléssel sóhajtott fel, miközben az ajtók ütemesen bezáródtak. Az Intercontinental Express zökkenve lódult meg újra, hogy felgyorsítson a következő állomás, Bellevigne felé.
Laurent kalauz épp elrendezte a fülke asztalkáját, amikor a VIP-kocsi folyosóján egy új utas bukkant fel. A magas úr semmi mást nem hozott magával, csak egy apró, viaszpecséttel lezárt bőrhengerkét, amelyet szokatlan idevességgel szorított a mellkasához. Vaneau csendesen figyelte a jelenséget, és ajkán halvány, sokatmondó mosoly jelent meg.