194/7. A rézpor nyoma — Leleplezés Chantaloup előtt

A sárga kesztyűs utas tehetetlenül pillantott a rézkamrás táskára, amelyet Laurent kalauz most rendkívül óvatosan, szinte két ujjal emelt el az asztalkáról.
– Ha szabad kérdeznem, Monsieur Vaneau – vetette közbe Laurent szétnyílt ajakkal –, a szódavíz valóban semlegesítette a szivárgást, de mi köze volt ennek a csöpögő esernyőhöz?
– Egyszerű elterelés, drága Laurent – magyarázta nyájasan Émile Vaneau. – A sós páclé lassan, de kiszámíthatóan csöpögött, hogy Ön kénytelen legyen elhagyni a VIP-kocsi folyosóját. Ami pedig a sárga bőrkesztyűt illeti: nem esztétikai hóbortból maradt az úr kezén. Csak ez védte meg a bőrét attól a finom rézportól, amellyel a táskában lévő reszelő használata közben összekente volna magát.
A barna öltönyös férfi kétségbeesetten lapult a pamlag háttámlájához.
– Ez puszta feltételezés! Semmi bizonyítéka sincs arra, hogy én nyúltam volna a zárhoz!
– A bizonyítékok néha maguktól jelentkeznek – mutatott rá Vaneau a férfi kabátjának jobb hajtókájára, ahová apró, aranyló szemcsék tapadtak. – A sárgaréz por nem válogatja meg, kinek a ruhájára ül rá.
Ebben a pillanatban a mozdony hosszan felvisított, és az Intercontinental Express zökkenve fékezni kezdett. A sínek csikorgása jelezte, hogy a szerelvény lassan begördül Chantaloup állomásra.