194/6. A sárga kesztyű — Meglepetés a hármas fülkében

A selyemfüggöny mögött egy elegáns, világosbarna öltönyös úr torpant meg, aki éppen egy pár sárga bőrkesztyűt próbált mélyen a kabátzsebébe gyűrni. Az asztalkán egy kinyitott, rézkamrás táska hevert, amelyből finom kézi reszelő és fémpor illata áradt.
– Attól tartok, a magánszféra fogalma némileg elmosódik, amikor valaki szándékosan sós páclével áztatja át egy gyanútlan utas esernyőjét – jegyezte meg Monsieur Vaneau rendkívül nyájasan, miközben határozott lépéssel belépett a szűk fülkébe.
– Ez felháborító! Maga kicsoda? És mit keres a nyomában ez a zaklatott alak? – hördült fel a barna öltönyös, és önkéntelenül a pamlag háttámlájához lapult.
– Ő csupán az Ön által kitervelt elterelés ártatlan áldozata volt – mutatott hátra Vaneau a kapkodva lihegő új utasra. – Ön nagyon is jól tudta: amíg Laurent kalauz szódavízért szalad a csöpögő fiola miatt, a folyosó őrizetlenül marad a VIP-kocsi ezen szakasza előtt.
A sárga kesztyűs férfi szeme idegesen rebbent a folyosón posztoló kalauz felé.
– Képtelenség! Fogalmam sincs semmiféle pácléről vagy cselről!
– Természetesen – bólintott Vaneau száraz mosollyal. Ekkor lassan benyúlt a mellényzsebébe, és előhúzta a régi ezüst zsebóráját. Egy pillanatra ránézett, halkan rápattintotta a fedelét, majd felnézett. – Pontosan tizenkét perc múlva Chantaloup állomásra érkezünk. Laurent addig is készséggel vigyáz az Ön táskájára, nehogy a benne lévő rézcsapos szerkezet megsérüljön a robogó vonaton.
– Maga ezt nem teheti meg! – sápadt el a férfi.
– Nem én teszem, uram. A tények néha különös humorérzékkel rendelkeznek – felelte csöndesen a fődetektív.