194/5. A harmadik fülke — Neszek a selyemfüggöny mögött

Monsieur Vaneau óvatosan zsebre tette a csipeszével kiemelt réztekercset, majd elindult a VIP-kocsi keskeny folyosóján. A zaklatott új utas kapkodó léptekkel követte, miközben idegesen törölgette izzadt homlokát.
– És mi történik, ha az a sárga kesztyűs úr már átvette a csomagot? – kérdezte lihegve az utas.
– Akkor bizonyára igen hálás lesz a sötétkék kabátos megbízójának, mi pedig egy rendkívül tanulságos beszélgetéssel leszünk gazdagabbak – felelte Vaneau csöndesen, megállva a hármas fülke rézkilincse előtt.
A folyosó kanyarulatában ekkor bukkant fel Laurent kalauz, kezében egy szikrázó szódavizes palackkal és két elegáns kristálypohárral.
– Uram, a büfékocsis esküszik rá, hogy a szódavíz bikarbonát-tartalma tökéletes – jelentette szuszogva.
– Kiváló, Laurent. Helyezze a tálcát az összecsukható asztalra, és kérem, álljon a folyosó végére. Amennyiben egy sárga kesztyűt viselő úriember próbálna váratlanul távozni, emlékeztesse rá, hogy a robogó vonaton a gyors futás rendkívül balesetveszélyes.
Vaneau finoman megkocogtatta a hármas fülke csiszolt üvegajtaját. Odabentről halk, fémes kattanásra emlékeztető zörej hallatszott, mintha valaki sietősen próbálna bezárni egy rézcsatos táskát.
– Szabad? – kérdezte a detektív, és anélkül, hogy megvárta volna a választ, határozott mozdulattal elhúzta a tolóajtót.