194/3. A fiola titka — Feszültség Verneuil előtt

– A fiola csupán... tápoldat! – nyögte a zaklatott új utas, miközben guggolva kísérelte meg eltakarni a szőnyegen csillogó üvegcsét. – A különleges tengeri példányom kizárólag ebben a folyadékban képes túlélni az utazást!
– Lenyűgöző biológiai alkalmazkodás – jegyezte meg Monsieur Vaneau halk, töprengő hangon, miközben botja hegyével gyengéden odébb gurította a finom rézkupakot. – Különösen annak fényében, hogy a fiola nyakán látható gravírozás a saint-valery-i órásmesterek védjegye. A tengeri élőlények bizonyára nagyra értékelik a precíziós finommechanikát.
Laurent kalauz szigorú tekintettel hajolt közelebb.
– Megjegyzem, uram, a VIP-kocsiban szigorúan tilos az élőállat-szállítás, kivéve, ha az illető példány rendelkezik érvényes elsőosztályú menetjeggyel és vámáru-nyilatkozattal.
– Nem élőállat! – kiáltott fel felindultan az utas, majd hirtelen elhallgatott, amint felismerte saját ellentmondását. Arca rákvörösre vált. – Úgy értem... nem szokványos szállítmány.
– Valóban – bólintott Vaneau, és a folyosó ablakához lépett. – És gyanítom, a selyemernyő vázába rejtett fiola sem szokványos. Ha a páclé maró hatású, a mechanika pedig rézből készült, legfeljebb negyedóránk van, mielőtt a szerkezet végleg maradvánnyá oldja a rejtett üzenetet. Verneuil előtt talán érdemes lenne tisztázni, ki bízta meg Önt ezzel az esernyővel.