192/6. A mecheleni hamisítvány — Kattogó bilincsek Valençay peronján

Laurent fegyelmezetten elállta az utat, miközben a fekete kalapos úr arcán a gőgöt lassan felváltotta a sarokba szorított vadak feszültsége. Monsieur Vaneau ekkor finom, rutinos mozdulattal előhúzta zsebéből régi ezüst zsebóráját, kinyitotta, majd egy pillanatra elmerült a számlap látványában.
– Pontosan három perc múlva Valençay állomásra érkezünk – mondta halkan, szinte dallamosan. – És ott a helyi rendőrség már nagyon várja a mecheleni finommechanika önjelölt mesterét.
– Ez képtelenség! – hördült fel a kalapos úr. – Nincs bizonyítéka!
– Dehogyis nincs – felelte Vaneau. – Mindenki azt hitte, hogy a kedves Dr. Kroll a tettes, hiszen a mandulagyulladások ürügyén gyanúsan sokat sündörgött a poggyászkocsiban. Ez volt a tökéletes félrevezetés: a kiesett pergamenlap, amit ön oly ügyesen csúsztatott a doktor úr zsebébe. Ám az apró részlet, amely elárulta a csalást, a sétapálca gombjába rejtett mecheleni zárszerkezet volt. Ennek finommechanikai illesztése ugyanis milliméterre megegyezik a hamisított zenedobozok belső fogazatával. Az igazi hamisító pedig nem más, mint...
Hirtelen éles, fémes sikoltással rándult meg a vagon. A vonat hatalmasat fékezett, az ajtóüvegek megremegtek, a fülkében lévő poharak pedig hangos csörrenéssel koccantak egymáshoz. A szerelvény lassan, méltóságteljesen begördült a ködös Valençay peronja mellé.
Az ajtó kicsapódott, és két zordon, sötét kabátos helyi nyomozó lépett a folyosóra. A vezetőjük rideg pillantással mérte fel a terepet, majd egyenesen a fekete kalapos úr elé lépett.
– Letartóztatom Önt a törvény nevében, a mecheleni zenedoboz-hamisítási ügyben – mondta határozottan, miközben a bilincs már kattant is a gyanúsított csuklóján.
– ...mint ön, Monsieur Gabriel Sterling – fejezte be Vaneau a mondatát, mintha a rendőrök belépője csupán egy előre megírt színdarab része lett volna.
A hamisítót gyorsan elvezették, Dr. Kroll pedig még mindig sápadtan, de megkönnyebbülten törölgette a homlokát. A peronon az utasok egy része leszállt, miközben a hálókocsiba új utazók léptek. Köztük egy rendkívül elegáns, ám feltűnően kevés poggyásszal rendelkező hölgy, aki beszálláskor egyetlen másodpercre túl hosszan mérte végig Vaneau-t. A detektív finoman elmosolyodott. Az ajtók csapódtak, a vonat pedig ismét nekilendült a végtelen síneknek.