192/3. A csikorgó fémhüvely — Kétségek a négyes fülke küszöbén

Laurent kalauz önkéntelenül hátralépett egyet, miközben Dr. Kroll idegesen csúsztatta közelebb pápaszemét az orrnyergén. Vaneau a megszokott nyugalmával zsebre tette az apró pergamenlapot, majd fél lépéssel közelebb húzódott a négyes fülke ajtajához, amely e pillanatban néhány centire résnyire nyílt.
Egy sárgaréz gombos sétapálca hegye bukkant ki a sötétedő nyílásból, de a fekete kalapos úr nem lépett ki. Ehelyett tompa rekedt suttogás hallatszott bentről, mintha valaki egy elakadt finommechanikai alkatrésszel viaskodna.
– Úgy tűnik, a mechanika meghallgatta a jókívánságaimat – jegyezte meg Vaneau halkan, majd finoman bekopogott a résnyire nyílt faajtón. – Elnézést a zavarásért, uram, de a VIP-kocsi padlószőnyege bizonyos dokumentumok iránt kifejezetten vendégszeretőnek bizonyult.
A fülke ajtaját ekkor teljesen elhúzták. A fekete kalapos úr állt a küszöbön, arcán leplezetlen bosszúsággal s gyanakvással.
– Ön mit keres az ajtóm előtt, uram? És mibe üti az orrát? – kérdezte nyersen, kezét a sétapálca fején tartva.
– Leginkább a tényekbe – felelte Vaneau szelíd, udvarias mosollyal. – A hajtókájából kiesett vázlat rajzolata ugyanis épp a cipőm orra előtt ért földet. A sétapálca belső reteszrendszere rendkívül szellemes megoldás, bár a rugófoglalat profilja kifejezetten ritka.
A kalapos úr szeme elkeskenyedett, s a sétapálca rézgombja tompán kattant a tenyerében.
– Ez magánügy! – csattant fel a férfi. – Egyetlen szó, és a kalauz eltávolítja önöket a folyosóról!
– Ó, Laurent kalauz éppen a menetrend szentségén elmélkedik – szólt közbe Dr. Kroll bizonytalanul, de Vaneau nyugodt intésére elhallgatott.
– Csupán egy apróságra hívnám fel a figyelmét – tette hozzá Vaneau száraz eleganciával. – A fülkéje küszöbe alatt éppen most akad meg a belső zár második illesztőcsavarja. És ha jól sejtem, Montrenard állomásáig még szüksége lesz rá.