192/2. A hajtóka titka — Suttogás a négyes fülke előtt

Vaneau lehajolt, és két ujjával óvatosan felvette a padlószőnyegről a finom pergamenlapot. Dr. Kroll azonnal közelebb lépett, pápaszemét szinte a papírra préselve.
– Szent ég! – suttogta a doktor, hangja alig hallhatóan megremegett. – Ez... ez valami rejtjelezett tervrajz?
– Leginkább egy nagyon precíz, finommechanikai vázlat – felelte Vaneau, miközben kisimította a lap szélét. – Egy belső reteszrendszer keresztmetszete. És ha nem csal a szemem, a méretezések hajszálpontosan egy sétapálca üreges belső átmérőjéhez igazodnak.
– Te jó ég... Gondolja, hogy a fekete kalapos úr veszélyes? – kerekedett el Kroll szeme.
– Egy ember, aki tervrajzokat hord a hajtókájában, ritkán veszélyes a fizikai erejével, doktor. A találékonyságával annál inkább – jegyezte meg a fődetektív szárazon.
Laurent kalauz halkan köszörülte a torkát, s aggodalmasan pillantott a 4-es fülke csukott ajtajára.
– Szóljak a szerelvényparancsnoknak, Monsieur Vaneau?
– Ugyan, Laurent – mosolyodott el halványan Vaneau. – A menetrend szent, a kíváncsiság pedig türelmes. Csupán arra vigyázzon, hogy a következő megállóig senki ne zavarja az urat. A finommechanika meglehetősen hirtelen tud haragudni.
Ekkor a fülke felől újabb különös, tompa kattanás hallatszott, mint amikor egy üreges fémcső belsejében rejtett rekesz nyílik ki.