191/5. A kézi présgép nyoma — Kattanás az avenay-i peronon

Émile Vaneau lassan előhúzta a mellényzsebéből a régi, gravírozott ezüst zsebóráját. Egyetlen halk pattintással kinyitotta, hűvös tekintettel ránézett a számlapra, majd halkan megszólalt:
– Pontosan három perc múlva Avenay állomásra érkezünk. És ott a válaszok is megvárnak bennünket.
Dr. Kroll türelmetlenül megigazította pápaszemét, míg Laurent kalauz az izgalomtól feszülten lépett közelebb. Vaneau a 3-as fülke ajtajához lépett, s halk, de határozott koppantással jelezte jelenlétét. A fátyolos hölgy résnyire nyitotta az ajtót, selyemkesztyűs kezét még mindig a ruhája redőibe rejtve.
– Mindannyian azt hitték, hogy a hölgy csupán egy finom óraműves zenedobozt szállít, amelynek a szerkezete megszorult – kezdte Vaneau higgadt, kimért hangon. – A megtévesztés mesteri volt. Ám az a pici rézforgács a szőnyegen és a gépzsír illata elárulta: nem zenét készítettek odabent. A nehéz táska egy hordozható kézi présgépet rejtett, amellyel a fülke magányában hamis értékpapír-kliséket préseltek újjá.
– Felháborító! – hördült fel Dr. Kroll. – Egy sajtológép a hálókocsiban!
– Pontosan – bólintott a detektív. – És a fátyolos hölgy nem más, mint…
Ekkor a vonat fékjei élesen felvisítottak. A kerekek szikrát szórva csikorogtak a síneken, s a VIP-kocsi lassan begördült az avenay-i állomás lámpafényes peronjára. Az ajtó gőzszisszenéssel kinyílt, s két egyenruhás helyi nyomozó lépett a folyosóra.
– Letartóztatom Önt a törvény nevében, az állami nyomda kliséinek ellopása és hamisítása ügyében! – lépett előre a rendőrbiztos.
– …a párizsi feketepiac legkeresettebb kliséöntője – fejezte be Vaneau a mondatot, s az óráját zsebre téve halványan elmosolyodott.
Miután a letartóztatott hölgyet elvezették, a peronról egy magas, fekete kalapos úr szállt fel, aki egy szokatlanul könnyű, mégis furcsán üreges hangot adó sétapálcát tartott a kezében. Laurent fellélegzett, az ajtók bezáródtak, s az Intercontinental Express elindult Saint-Pantaléon felé.