190/3. A szegfűszeg illata — Kétségek a 4-es fülke előtt

Laurent kalauz óvatosan közelebb lépett a résnyire nyitott ajtóhoz, és aggodalmasan bentről ketyegő hangra fülelt.
– Monsieur Vaneau, kérem… Ön szerint nem egy pokoli gépezet ketyeg ott bent? A szegfűszeg illata köztudottan elnyomja a lőpor szagát!
– A lőporét talán, kedves Laurent – válaszolta Émile Vaneau, miközben finom mozdulattal behajtotta zakója hajtókáját –, de a szegfűszeg leginkább a rossz minőségű mézeskalácsot és a hamisított finommechanikai olajakat igyekszik leplezni.
A fülkében hirtelen meglendült a sötét köpeny szegélye. A zaklatott új utas kétségbeesetten próbálta teljesen betolni az ajtót, ám a szőnyeg szélén maradt apró rézcsavar beékelődött a sínbe, így a faajtó makacsul félig nyitva maradt.
– Nem tartozom magyarázattal! – méltatlankodott bentről a rekedt, vibráló hang. – Ez egy magántermészeti kísérlet! Egy ritka, keleti precíziós műszer!
– Amely sajnálatos módon éppen most veszítette el a harmadik rögzítőcsavarját – mutatott rá Vaneau a padlón pihenő apró fémalkatrészre. – És ha jól sejtem, a viaszosvászon borítás alatt nem egy időzítő rugója kattog, hanem egy automata óraműves zenedoboz finom szerkezete.
Laurent elhűlve nézett a fődetektívre.
– Egy zenélő doboz? De hát miért rejtegetne valaki egy ártalmatlan zenélő dobozt éjszaka a VIP-kocsiban?
– Különösen úgy, ha az a doboz nem a sajátja – fűzte hozzá Vaneau halk, töprengő hangon, s pillantása a folyosó sötétebb sarka felé rebbent.