189/3. A rejtett rekesz ára — Léptek a VIP-kocsi sötétjében

– De hiszen a 4-es fülkében a fekete kalapos úr utazik! – szörnyülködött Laurent kalauz, miközben riadtan a falhoz lapult.
– Valóban – bólintott Monsieur Vaneau, s a rézkulcsot óvatosan egy selyemzsebkendőbe csomagolta. – És ha jól sejtem, az illető éppen most próbál meggyőződni róla, hogy a terv sikerült-e.
A folyosó végén ekkor halk nyikordulással feltárult a fülke ajtója. A fekete kalapos úr lépett ki rajta, ám amint megpillantotta a szőnyegen álló társaságot és a nyitott bőröndöt, nyomban megtorpant. Arca sápadtabb volt, mint a vagon csipkefüggönye.
– Történt valami gond, uraim? – kérdezte remegő hangon, miközben gyanakvóan méregette a fődetektívet. – Csak a hűvös éjszakai levegőre vágytam...
– A levegő felettébb egészséges, uram – felelte szelíden Vaneau. – Különösen akkor, ha az ember nem próbálja meg finom sárgarézporral elfedni a zárszerkezet átalakításának nyomait. Bár meg kell hagyni, a bőrönd kettős feneke igazán szellemes postafióknak bizonyult.
– Ön… ön téved! – dadogta a férfi, s hátrálni kezdett a keskeny átjáróban. – Nekem semmi közöm semmiféle bőröndhöz!
– Természetesen – mosolyodott el a detektív. – És a zakója belső zsebében lapuló másik félkulcs is csupán véletlen egybeesés, ugyebár?