189/2. A finom fémpor — Kétségek a VIP-kocsi folyosóján

Monsieur Vaneau óvatosan lehajolt, s mutatóujjával megérintette a méregdrága szőnyegre hullott, selymes fényű reszeléket. Laurent kalauz azonnal hátrált két lépést, s riadtan a szájára szorította élre vasalt zsebkendőjét.
– Csak nyugalom, Laurent – mondta Vaneau, s felállva kényelmesen elrendezte zakója hajtókáját. – Ez csupán finom sárgarézpor. A táska legutóbbi kezelője felettébb türelmetlenül igyekezett átalakítani a belső zárszerkezetet, ám a szakképzetlenség mindig nyomot hagy maga után.
A sárga kalapos hölgy felháborodottan megigazította tollas kalapját.
– Azt akarja állítani, uram, hogy én reszelgettem a saját poggyászomat a fülkémen belül?
– Távol álljon tőlem – felelte szelíden a detektív. – Azonban Miremont-ban az a bizonyos sötét köpenyes úr, aki oly rendkívül buzgón segített Önnek a felszállásnál, gyanúsan sokat időzött a csomagtartó állványnál.
Laurent gyanakvón méregette a nyitott bőröndöt, amelynek szétpattant rekeszéből most egy kis méretű, finoman megmunkált rézkulcs csúszott a folyosó futószőnyegére.
– Szent ég! – horkant fel a kalauz. – De hiszen ez a 4-es fülke pótzárának formája!
– Bámulatos megfigyelőképesség, Laurent – jegyezte meg Vaneau száraz mosollyal. – A rejtélyes idegen láthatóan postafióknak használta a hölgy poggyászát. A kérdés már csak az, kinek szólt a küldemény.