184/8. A nyitott fülke titka — Számadás az Ostenval-i peronon

A 4-es fülkéből kilépő férfi zavartan próbálta a háta mögé rejteni a keskeny feszítővasat, miközben kétségbeesetten a szürke köpenyes társára nézett.
– Nos, úgy vélem, a Biedermeier-kazetta zárszerkezete megbízhatóan ellenállt a szakszerűtlen beavatkozásnak – jegyezte meg Monsieur Vaneau szinte szórakozottan. – Bár a műszerolaj bőséges használata kétségkívül némi igyekezetről tanúskodik.
– Ön… ön ezt az egészet előre tudta? – dadogta a zaklatott, vörös hajú utas, aki még mindig a folyosó falához lapult.
– A felpörgetett ketyegő szerkezet a szomszédos fülkében túlságosan is teátrális elterelés volt – világított rá a fődetektív, s fanyar mosollyal nézett a két szorongó alakra. – Elfelejtették azonban, hogy egy valódi óramű nem vált ritmust a folyosón visszhangzó léptekre. A feszítővas megcsúszása pedig…
Mielőtt Vaneau befejezhette volna a mondatot, a szerelvény alatt élesen felcsikordultak a fékek. A kocsik nagyot zökkentek, a rézlámpák fénye megremegett, majd a vonat lassan begördült a kivilágított Ostenval állomásra.
Az ajtó sziszegve kinyílt, s a peronról két egyenruhás rendőrbiztos lépett a folyosóra. A tisztszervező határozott léptekkel odalépett a behatolóhoz.
– Letartóztatom önöket magánokirat-hamisítás és behatolási kísérlet vétsége miatt! – dörögte a tiszt.
– …a feszítővas megcsúszása pedig árulkodó nyomot hagyott a kilincsen – fejezte be Vaneau a mondatát, miközben a hatóság elvezette a párost.
A vonat hamarosan újra nekilendült. A folyosón elcsendesedtek a léptek, ám a szomszédos fülke ajtaja mögül ekkor egy eddig nem hallott, finom, mechanikus kattanás szűrődött ki.