184/6. A felpörgetett szerkezet — Kétségek a száguldó sötétben

– Ha valóban felrobbanna, felettébb kár lenne a szőnyegért – jegyezte meg Monsieur Vaneau, majd higgadtan a fémdoboz felé nyúlt. – Ám egyetlen robbanószerkezet sem igényel ennyire gondos olajozást és zenedobozt idéző, finom fogaskerekeket.
A vörös hajú utas torkán akadt a szusz.
– Zenedobozt? Akkor mi ez a veszett kattogás?
– Egy mechanikus jeladó – felelte Vaneau, miközben tekintete a szürke köpenyes férfira szegeződött. – Amit ön nem hatástalanítani próbált a sárgaréz kulccsal, hanem éppen most indított el.
A szürke köpenyes hátrahőkölt, de a keskeny folyosó falának ütközött.
– Nem akartam rosszat! Én csak... megbízást kaptam!
– Bámulatos, hogy a megbízások mindig a legrosszabb pillanatban érik az embert – jegyezte meg Vaneau száraz eleganciával. – Ön nem kibiztosítani akarta a szerkezetet. Szándékosan pörgette fel a mechanikát, hogy a feszültséggel mindenkit a folyosóra csődítsen.
A zaklatott, vörös hajú utas elhűlve döbbent rá a helyzetre.
– Hogy elterelje a figyelmet a 4-es fülkéről?
– Kétségkívül – bólintott a fődetektív. – És mialatt mi itt a doboz ritmuszavarán töprengünk, a cinkosa odaát már a zárt ajtó mögötti rekeszekkel bajlódik.