182/3. A kalitka fogaskerekei — Búcsú Beauval peronján

– Mindenki azt hitte, egy ártatlan madár vagy épp egy kísértet kaparászik a rácsok mögött – kezdte Vaneau, kényelmesen elhelyezkedve a fülkében. – A valóságban azonban a nehéz hegedűtok és a jázminolaj párosa egy finom óraművet rejtett, amely a vonat rázkódását kihasználva lassan fűrészelte a rekesz zárszerkezetét. A zseniális elterelés az volt, hogy a kalitkát üresnek mutatták, miközben a hercegi végrendeletet már a dupla fenékbe zárták. De egy igazi órássegéd tudná, hogy a jázminolaj túl sűrű a finom gátkerekekhez, és a tiszta vasúti kenőzsír jelenléte elárulta: a tettes valójában...
Mielőtt azonban kimondhatta volna a nevet, a fékek hirtelen, fülsiketítő sikoltással haraptak a sínekbe. A csillárok megremegtek, a poggyászkocsiból tompa dörrenés hallatszott, és az Intercontinental Express zökkenve lassult le. A szerelvény méltóságteljesen begördült Beauval állomására.
Az ajtó csikorogva csúszott félre, s a peronról azonnal belépett a helyi rendőrbiztos két egyenruhás kíséretében. A biztos szigorú tekintettel mérte végig a társaságot, majd határozott léptekkel a szürke köpenyes utas elé állt.
– Letartóztatom Önt a törvény nevében, a hercegi végrendelet eltulajdonításának kísérlete miatt – jelentette ki hűvösen, miközben a bilincs kattant a férfi csuklóján.
Vaneau ekkor fejezte be a félbehagyott mondatot:
– ...aki nem más, mint a savornini depó egykori gépésze, aki túl sokat tudott a vonatok futóművéről, de túl keveset a jó minőségű óraművekről.
A tolvajt sápadtan vezették el, miközben a fülke előterében állók megkönnyebbülten felsóhajtottak. A peronon a tömeg megmozdult: néhányan leszálltak, míg az új utasok sietve keresték a helyüket a folyosón. Vaneau a fülke ablakán át figyelte a kavargást. Egy elegáns hölgy lépett fel a kocsiba, aki csupán egyetlen apró, de feltűnően nehéz, lakkozott fadobozt szorított a mellkasához, miközben gyanakodva tekintgetett hátra.
Vaneau szárazon elmosolyodott, majd visszahelyezte zsebóráját a mellényébe. Az ajtók fémes csattanással záródtak, és a vonat komótosan kigördült a beauval-i állomásról, hogy folytassa útját a sötét éjszakában a következő állomás felé.