181/1. A lelakatolt hegedűtok — Suhanás Valensole felé

A kerekek megnyugtató ritmusban zakatoltak tovább Neuville elhagyása után, de a VIP hálókocsi kupéjában a feszültség még korántsem oszlott el. Dr. Oskar Kroll fehéredő ujjakkal szorongatta az asztalsarkot, miközben rémülten pislogott a folyosó felé.
„Kérem, mondja, hogy a nehezén túl vagyunk!” – dadogta a doktor. „A szívem nem bír ki több hercegi végrendeletet.”
„A szív igen szívós szerv, doktorom, különösen, ha nincs más választása” – jegyezte meg Monsieur Vaneau végtelen nyugalommal.
A fiatal, fátyolos hölgy dühösen rántotta meg a vállát. „Felháborító! Alig vitték el azt a csaló diplomatát, máris újabb gyanús alakok keringnek itt. Nézzék azt a nőt! Miért kell egy hegedűtokra három nehéz lakat? Talán dinamitot rejteget a kották helyett?”
„A lakatok valóban ritkán szolgálják a tiszta G-húr védelmét” – felelte Vaneau száraz mosollyal.
A folyosón álló fiatal nő bizonytalanul lépett be a fülkébe. A tokot olyan óvatosan helyezte a szemközti ülésre, mintha az törékeny porcelánból lenne. „Elnézést... szabad ez a hely Valensole állomásig?” – kérdezte halkan.
Ám mielőtt bárki válaszolhatott volna, a fülke feletti szellőzőrácsból éles, fémes kattanás hallatszott. A következő pillanatban sötét, sűrű, jázminillatú folyadék kezdett csöpögni a mennyezetből, egyenesen a lelakatolt hegedűtok tetejére. A tettes már a vonaton volt.