179/3. A kattogó fadoboz — Feszültség Pont-Valois előtt

A szürke köpenyes férfi szélesebbre tárta a fülkeajtót, és óvatosan visszahúzódott a párnázott ülés sarkába. A padló közepén ott feküdt a vaskos fadoboz, amelynek félrecsúszott sárgaréz csatja alól fura, ritmikus kattogás hallatszott.
– Nem akartam semmi galibát – szabadkozott az utas, miközben izzadó homlokát törölgette. – Csak ellenőrizni próbáltam a szerkezet rögzítését, mielőtt begördülünk Pont-Valois-ba.
Dr. Kroll lépett közelebb, szemüvegét az orrára tolva.
– Ritmikus kattogás egy nehéz fadobozból? Remélem, uram, ez nem egy túlfeszített óraműves szerkezet, amely mindannyiunkat a légtérbe repít!
– Dehogyis! – háborodott fel a férfi. – Ez egy precíziós mintaállvány! Legalábbis… részben az.
– A részeire bontott válaszok ritkán nyugtatják meg a közönséget – jegyezte meg a fiatal diplomata, aki igyekezett hátrább húzódni a folyosó korlátja felé. – És mit keres ezen a dobozon az a finom jázminillatú viasznyom?
Monsieur Vaneau lassan elmosolyodott, s tekintete a doboz sarkára tapadt.
– Úgy tűnik, a doboz nemcsak nehéz, de rendkívül társaságkedvelő is. Nem elég, hogy a hetes fülke rejtélyéhez kötődik, még a poggyászkocsi olajfoltjait is magán viseli.
– Önök félreértik! – kiáltott fel a zaklatott utas, s kétségbeesetten a fedélre tenyerelt. – Én csak elhoztam! Valaki a peronon fizetett, hogy…
A szerelvény ekkor akkorát csikordult a síneken, hogy a folyosó rézlámpái megszólaltak.