179/2. A fémzörej a zárt ajtó mögött — Sietős léptek Pont-Valois előtt

Laurent azonnal a nyolcas fülke kilincséhez kapott, ám az nem engedett. A zár halkan kattant, jelezve a szilárd ellenállást.
– Uram, minden rendben odabent? – dörömbölt finoman a kalauz, miközben Dr. Kroll gyanakvóan felvonta a szemöldökét.
– Még a tudományos műszereknek is megárt a hirtelen helyzetváltoztatás – jegyezte meg Vaneau csendesen, s megtörölte fémkeretes szemüvegét. – Különösen, ha a tömegük vetekszik egy kisebb öntöttvas kályháéval.
– Csak… csak elcsúsztam! – hallatszott a zárt ajtó mögül az új utas fojtott, rekedtes hangja. – A fadoboz tökéletes épségben van. Semmi ok az aggodalomra!
– Érdekes, a fémcsattanások ritkán utalnak a bőrkanapé puha érintésére – szólt közbe a fiatal diplomata, aki a folyosó szélén ácsorogva próbált magabiztosnak tűnni, noha a keze enyhén remegett.
A kulcs elfordult a zárban, s a szürke köpenyes férfi résnyire nyitotta az ajtót. Arca petyhüdt volt a rémülettől, de a szemében hirtelen remény csillant, amikor meglátta Vaneau nyugodt tekintetét.
– Ön bizonyára nem a kalauz, uram – suttogta az utas. – Mondja, a vasúti szabályzat tiltja, hogy egy utas a saját fülkéjében nehéz tárgyat ejtsen a padlóra?
– A szabályzat a gravitációt nem bünteti, uram – felelte Vaneau halvány mosollyal. – Csupán a feltűnő titkolózást tekinti nemkívánatos poggyásznak ezen a járaton.