179/1. A nehéz fadoboz — Zakatolás Pont-Valois felé

A mozdony sípja felvisított, s az Intercontinental Express lassan elhagyta Valcourt peronját. A folyosó feszültsége elült, de az újonnan felszállt, zaklatott úriember még mindig úgy szorította karja alatt a kis fadobozt, mintha az élete múlna rajta.
– Segíthetek a csomaggal, uram? – lépett hozzá Laurent, a kalauz, felajánlóan kitárva a karját. – A poggyásztartóban bőségesen akad hely.
– Hozzá ne érjen! – csattant fel a férfi, s egy selyemkendővel megtörölte izzadó homlokát. – Ez... egy rendkívül érzékeny tudományos műszer! És módfelett nehéz.
Monsieur Vaneau hüvelykujját a mellényzsebébe akasztva lépett közelebb.
– A fizika törvényei felettébb szigorúak, uram. Bár a doboz pántjai alapján ön akár egy kisebb üllőt is szállíthatna benne, a tudomány kedvéért.
– Nem üllő! – horkantott fel az utas, s a következő pillanatban belépett a fülkéjébe, majd kulcsra zárta az ajtót.
– Micsoda megnyerő modor – jegyezte meg Dr. Oskar Kroll, az ablaknak támaszkodva. – Úgy tűnik, az új utasaink feszültsége gőzerővel nő ezen a járaton.
– A titkok mindig nehezek, doktor – felelte Vaneau szelíd mosollyal. – Különösen, ha páncélozott szélű dobozba zárják őket.
Ekkor tompa, fémes csattanás visszhangzott a zárt ajtó mögül, amit fojtott kiáltás követett. A szerelvény rendületlenül robogott tovább Pont-Valois irányába.