178/5. A sárgaréz fogaskerék titka — Fénytörés Valcourt előtt

Monsieur Vaneau nem sietett. Léptei kimértek voltak, mintha egy vasárnapi sétányon korzózna, nem pedig egy száguldó hálókocsiban. A kilences fülke zárt ajtaja előtt megállt, majd lassan előhúzta régi, ezüst zsebóráját. Kinyitotta, és egy másodpercig csendben figyelte a mutatók mozgását.
– Pontosan három perc múlva Valcourt állomásra érkezünk – szólalt meg nyugodtan, miközben a diplomata és a fátyolos hölgy is a folyosóra lépett.
– De mit keresett a fogaskerék a hetes fülke válaszfalában? – kérdezte Dr. Oskar Kroll, reménykedve a válaszban.
– A logika néha egyszerűbb, mint a bonyolult zárkifejtések – felelte Vaneau szelíd mosollyal. – Mindannyian azt hittük, a rabló a nyitott ablakon át távozott a lakat szétverése után. A jázminolaj jelenléte azonban nem a poggyászkocsi szagát idézte, hanem a válaszfal meglazításához használt kenőanyag volt. A szürke köpenyes úr nem betörő volt, hanem órásmester, aki a szomszédos fülkéből kísérelte meg kiemelni a táskát a rejtett üregen át.
A szürke köpenyes férfi hirtelen rányitotta az ajtót a társaságra, sápadtan.
– Ez képtelenség! Semmit sem tud bizonyítani!
– A sárgaréz fogaskerék hiányzik az Ön zsebórájából – jegyezte meg Vaneau szárazon. – És ha jól sejtem, az elkövető neve nem más, mint...
A vonat ekkor hirtelen nagyot fékezett. A fali lámpák megremegtek, a folyosó végén a poharak összecsörrentek, ahogy a szerelvény lassan begördült Valcourt állomására.
Az ajtók sziszegve kinyíltak. A peronról két helyi nyomozó lépett a kocsiba. A vezetőjük körbenézett, majd egyenesen a szürke köpenyes férfihez lépett.
– Letartóztatom Önt a törvény nevében, a hetes fülkében elkövetett lopás ügyében!
– ...Monsieur Morel – fejezte be Vaneau a mondatot, mintha a rendőrség puszta jelenléte csak a pontosságát igazolná.
A megbilincselt utast elvezették. A feszültség elült, a kalauz megkönnyebbülten sóhajtott. A kinyíló ajtón át új utasok szálltak fel: egy szokatlanul sietős úr lépett be, aki mindössze egyetlen, gyanúsan nehéz kis fadobozt cipelt magával. Vaneau csendben figyelte a fura csomagot, miközben az ajtók becsukódtak, és a vonatszerelvény továbbgördült a következő állomás felé.