178/4. A fogaskerék rejtélye — Óvatos lépések a folyosón

Monsieur Vaneau óvatosan megforgatta a fogaskereket a hüvelyk- és mutatóujja között. A finom mechanika sárgaréz fogain még halványan csillogott a friss olajfilm.
– Ez... egy óraszerkezet darabja? – tudakolta a fiatal diplomata, miközben óvatosan kilépett a fülkéjéből, kikerülve a csipkés fátylába kapaszkodó hölgyet.
– Vagy egy igen kifinomult időzítőé, uram – jegyezte meg Vaneau szárazon. – A kérdés csupán az, hogy a diófa burkolat miért érezte szükségét, hogy megőrizze számunkra ezt a kis emléket.
Laurent, a kalauz közelebb hajolt, és megszagolta a kis alkatrészt.
– Jázminolaj illata van – suttogta meglepetten. – Pontosan olyan, mint amit a poggyászkocsiban találtunk!
– A véletlenek ritkán utaznak első osztályon, kalauz úr, de ha mégis, előszeretettel használnak drága illatszereket – felelte Vaneau higgadtan.
A folyosó végén ekkor felbukkant a frissen felszállt, szürke köpenyes utas. Amikor megpillantotta a válaszfalat vizsgáló csoportot, élesen megtorpant, majd sietős léptekkel visszahúzódott a kilences fülke felé, gondosan rázárva az ajtót.
– Úgy tűnik, egyes utasaink rendkívül nagyra értékelik a magánszférát – jegyezte meg a fiatal diplomata, az ismeretlen után bámulva.
– Az ártatlanság ritkán zárja magára a lakatosajtót fényes nappal – állapította meg Vaneau, és elindult a hálókocsi folyosóján. – Laurent, tisztázzuk, mit őriz az a szürke köpeny.