178/3. A megrepedt faborítás — Nyomok a szomszéd fülkénél

Laurent a válaszfalhoz lépett, és megkocogtatta a polírozott diófa burkolatot. A panelek üreges, tompa hangot adtak.
– Úgy tűnik, Monsieur Vaneau, mintha az elválasztó lap mögött rés lenne – jegyezte meg a kalauz ráncolt homlokkal.
– Milyen meglepő – felelte Vaneau, miközben sétapálcája ezüst gombjával finoman megnyomta az egyik rézcsavart. A léc apró pattanással elmozdult. – A vonatépítészet néha meglepő rugalmasságot mutat, ha egy ügyes kéz megfelelő nyomást gyakorol rá.
A szomszédos fülke ajtaja ekkor résnyire kinyílt. A fiatal diplomata sápadt arccal dugta ki a fejét, mögötte a fiatal fátyolos hölgy riadtan szorongatta a retiküljét, miközben Dr. Kroll feszülten köszörülte a torkát a plüssülésen.
– Történt valami? – kérdezte a diplomata szaggatottan. – Olyan fura, fémes zörrenést hallottunk a fal felől...
– Csupán a fizika és a mechanika sajátos párbeszédének vagyunk tanúi, uram – válaszolta Vaneau tökéletes higgadtsággal. – Úgy tetszik, a hiányzó sárgaréz szerkezet nem az ablakon át távozott, hanem tiszteletét tette a fa burkolat mögötti járatban.
A detektív benyúlt a résbe, és két ujjával egy apró, sárgaréz fogaskereket emelt ki a porból.