178/2. A hiányzó sárgaréz alkatrész — Nyomozás a hetes fülkében

Laurent kalauz elfehéredett arccal hajolt a padlón heverő, szétpattant lakat fölé.
– Istenem, hát mégis megtörtént! Kiszabadult... izé, eltűnt a műszer!
– Nyugalom, Laurent – mondta Vaneau, miközben guggolás nélkül, csupán a sétapálcája hegyével finoman megbökte a megrongálódott fémkarikát. – A lakatok természetéből adódik, hogy elpattannak, ha túlságosan nagy nyomást gyakorolnak rájuk. Akár belülről, akár kívülről.
A szürke köpenyes utas reszkető kézzel markolta az üres bőrtáskát.
– Eltűnt! A fülke ajtaja zárva volt! Önök szerint talán lába kelt a szerkezetnek, és kisétált a folyosóra?
– Tekintve, hogy fogaskerekekből állt, a sétálás technikai bravúr lenne – felelte Vaneau szárazon. – Bár ezen a vonaton láttam már furcsább dolgokat is. Mondja csak, uram, az ablak mióta áll résnyire nyitva?
A férfi riadtan pillantott az üvegtáblára, amely mögött élesen süvített a kinti szél.
– Én... én csak szellőztetni akartam! A fülke rendkívül fülledt volt!
– Bámulatos – jegyezte meg a detektív. – A friss levegő csodákra képes, bár ritkán szokott eltüntetni tízfontnyi sárgaréz mechanikát. Laurent, legyen szíves, ellenőrizze a szomszédos fülke felőli elválasztófalat is.