177/1. A lepecsételt doboz titka — Hajnali suhanás Saint-Léonard felé

– Micsoda megkönnyebbülés – sóhajtotta dr. Kroll, miközben zsebkendőjével megtörölte a homlokát, s megkönnyebbülten nézett a távolodó peron után. – Kezdem úgy érezni, Monsieur Vaneau, hogy ezen a vonaton több a különc bűnöző, mint a tisztességes, békésen utazó adófizető.
– A statisztika csalóka, kedves doktorom – felelte Vaneau megszokott, száraz eleganciájával. – A tisztességes utasok egyszerűen csak jóval unalmasabbak, így ritkábban adnak okot a társalgásra.
A folyosó végén ekkor felbukkant a zaklatott új utas, aki láthatóan reszketett a félelemtől. Riadtan meredt a folyosón épp csak elsuhant fekete fátyolos hölgy hűlt helyére, majd Vaneau-ékhoz lépett, s görcsösen megmarkolta a legközelebbi kapaszkodót.
– Nem lett volna szabad felszállnia... – suttogta elcsukló hangon az újonnan érkezett. – Maguk nem tudják, mi lakozik abban a lepecsételt fadobozban!
– Talán egy újabb ravasz megsemmisítő szerkezet? – kérdezte Laurent kalauz, fél szemmel még mindig az előző incidens nyomait keresve.
– Rosszabb – suttogta a zaklatott férfi, miközben gyanakvóan pislogott a folyosó sötétedő sarkai felé. – Annak nincs hangja. De ha egyszer kinyílik, az Intercontinental Expressen többé senki sem fog megszólalni.
Mielőtt Kroll doktor hitetlenkedve visszakérdezhetett volna, a folyosó végéről éles, fémes csattanás hallatszott, amit egy fojtott, hirtelen félbeszakadt sikoly követett. Laurent kalauz azonnal a jelzett fülkeajtóhoz sietett és feltépte azt. A fülke teljesen üresen tátongott; a nyitott ablakon át beáramló menetszél vadul rángatta a sötét függönyöket, a plüssülésen pedig ott hevert a kettéhasadt, üres fadoboz, amelyből lassan sűrű, neonkék gőz szivárgott a levegőbe.