175/3. A belső retesz rejtélye — Megálló Miremont peronján

Monsieur Vaneau lassan előhúzta a zsebéből régi ezüst zsebóráját. Kipattintotta a fedelét, egy pillanatig csendben tanulmányozta a számlapot, majd egyetlen finom mozdulattal visszacsúsztatta a mellényébe.
– Pontosan három perc múlva Miremont állomásra érkezünk – jelentette ki szelíden.
A varelmont-i nyomozó értetlenül pislogott.
– A belső retesz és a vörös viaszpecsét nem pokoli szerkezetet jelez – folytatta Vaneau. – Ez csupán egy színházi trükk: egy közönséges óramű rugója. Mindannyian merényletre gondoltak, pontosan úgy, ahogyan Ön tervezte, nyomozó úr. Így terelte el a figyelmet a kalauz fülkéjéből hiányzó értékcikkről.
– Ez abszurd vád! – hördült fel a férfi.
– A tények ritkán udvariasak – jegyezte meg Vaneau. – Különösen, ha az ember gomblyukán ott piroslik a dobozról származó viaszpor.
Ebben a pillanatban a vonat hirtelen nagyot fékezett, a fémlemezek megcsikordultak. Az Intercontinental Express lassulva begördült Miremont állomásra.
Az ajtók kitárultak, s két helyi rendőr lépett a folyosóra. A vezetőjük a riadt nyomozó elé állt.
– Letartóztatom Önt a törvény nevében, lopás és hamis riadó keltése miatt!
– …és mert a viasz színe sajnos tökéletesen egyezik – fejezte be Vaneau a mondatot.
A férfit elvezették. A peronról egy új utas lépett fel, aki zavartan szorított magához egy papírszalaggal átkötött mappát. Vaneau csendben figyelte, ahogy az ajtók becsukódtak, s a szerelvény megindult a következő állomás felé.