174/6. A kicserélt zár nyomai — Léptek a Saint-Julien-du-Saut-i peronon

A hálókocsi nehéz ajtaja sziszegve nyílt ki, s a Saint-Julien-du-Saut-i peron hűvös éjszakai levegője azonnal elárasztotta a fűtött folyosót. A két helyi nyomozó határozott léptekkel lépett fel a vonatra, kalapjukat alig észrevehetően megemelve.
– Valaki értesítette a hatóságot egy fülkéből eltűnt tengerészeti mérőműszerről – szólalt meg a szigorúbb ábrázatú tiszt, miközben gyanakvó tekintete a padlón hátráló utasra szegeződött.
– A hírek gyorsabban terjednek a síneken, mint a gőz – jegyezte meg Monsieur Vaneau szelíden, majd lassan előhúzta zsebéből az ezüst zsebóráját. Pattanva nyitotta ki a fedelét, egyetlen pillantást vetett a mutatókra, majd nyugodtan a nyomozókra nézett. – Pontosan tizenkét perc múlva Beauvois állomásra érkezünk. Ennyi idő éppen elegendő arra, hogy elrendezzük ezt a csekély félreértést.
– Ez felháborító kitaláció! – pattant fel a zaklatott utas, de Kray báró egyetlen kimért kézmozdulatával visszakényszerítette a helyére.
– A félreértést, kedves uram, kizárólag Ön teremtette – folytatta Vaneau, hangjában a megszokott száraz eleganciával. – A lakat sosem akadt el. Ön szándékosan egy másik fülke kulcsát erőltette a zárba, hogy amíg mi a lánccal bajlódunk, elterelje a figyelmet a táska bélésébe rejtett kronométer-alkatrészekről. A hamis pánik mindig kiváló álcája a valódi szándéknak.
A fiatal, hegedűtokos hölgy elképedve nézett a táskára.
– Tehát az egész színházi jelenet csak időhúzás volt?
– Ahhoz képest meglehetősen drága belépővel – fűzte hozzá a báró hűvösen.
A helyi nyomozók vezetője nem teketóriázott tovább, előlépett a folyosó szőnyegén.
– A törvény nevében letartóztatom Önt, uram, nagy értékű lopás kísérlete miatt.
A megbilincselt embert a peron felé terelték. Vaneau halkan becsukta órája fedelét, miközben a szerelvény már finom rándulással jelezte a továbbindulást.